Nem ragadtam rögtön billentyűzetet az MSZP hétvégi politikai nagygyűlése után. Ott voltam a helyszínen. Végighallgattam a beszédeket. De amire vártam, az a média, a blogok és az ismerőseim reakciói. Összefoglalva a vélemények inkább pozitívak voltak, természetesen a jobboldali pártmédia okádott egyet a teltházas arénára.
Mondjuk a rendezvény funkcióját tekintve a Fidesz 2006-os október 23-ai megemlékezésre hasonlított. Akkor ők, most a szoci tábor gyűlt össze, és értékelte a politikai helyzetet. És, hogy Török Gábort igazoljam, hogy hasonló a stratégia, akkor a Fidesz népszavazást jelentett be, most az MSZP egy petíciós aláírásgyűjtést. Az már csak extra érdekesség, hogy az MSZP-s rendezvény sem, a 2006-os Fidesz gyűlés sem feltétlenül volt az, mint aminek hirdették. A Fidesz ünnepi megemlékezésnek tálalta a táborkohéziót, az MSZP meg tömegdemonstrációnak, igaz, az utóbbi szervezet az utolsó héten igyekezett korrigálni a megnevezésen… Mondjuk ez egy lényegtelen momentum.
Azért egy dolgot fontos kimondani: az MSZP még nem nyerte meg a 2014-es választást (már ha azt nem tiltja be fülkésrezsim), a párt túljutott egy kritikus szakaszon, de most kell, hogy jöjjön egy nagyon kemény és izgalmas építkező munka, melynek az lesz a végterméke, hogy pápát intünk a narancsos bagázsnak…
Először is, az MSZP-nek újjá kell építenie a társadalmi kapcsolatait, valószínűleg a meglévőket is új alapokra kell helyezni, mondjuk célszerű a hűbéres-vazallus viszonyokat, ha vannak, egyenlő partnerivé, és ezáltal integratívvá alakítani. Ezzel párhuzamosan a párt egész működését újra kellene gondolni. Szerintem ma az MSZP rendszere képtelen új tömegeket a pártba befogadni. Mondjuk ehhez kellene az is, hogy aki szeretne tenni valamit a jelenlegi kurzus ellen, no pláne a baloldal mellett, az bekopogtasson a Jókai utca 6. ajtaján…
Olyan szövetségesi modell megalkotása a célszerű, mely minél több kapcsolódási pontot biztosít az MSZP politikai közösségébe vágyóknak. Magyarul megszünteti a monopol-helyzeteket (nem egy ifjúsági szervezete van csak, nem egy női szervezete van csak, nem egy munkás szervezet van csak, stb, stb). Persze a Fidesznél is ez a modell úgy tudott hatékonyan működni, hogy a szervezetek nem egymás konkurensei, hanem inkább segítői voltak… És természeten mindegyik tematikus volt a maga társadalmi témájában (keresztény fiatalok, konzervatív fiatalok, stb, stb).
Ma már szerintem nem elég az, hogy az értelmiség távolról támogat egy pártot. Bár én ezt furcsállom, de Magyarországon, úgy látom, hogy aki agyilag nagyon ott van, az fanyalog belépni egy pártba, és abban szakmai munkát végezni. Nyilván ez nem csak pusztán egy értelmiségi gőg. Nyilván vannak történelmi és egzisztenciális okai is. Ha az MSZP megújult struktúrája meg tudja haladni ezt az állapotot, elképesztő előnyre tesz szert. Ez nem könnyű feladat…
No persze ez még mind-mind kevés. Politikai alternatívákat kell nyújtani nekik 2014-re. Bár Mesterházy a nagygyűlésen tett világos irányokat, mint a magánnyugdíj-rendszer visszaállítása, vagy az Alkotmánybíróság- és a demokráciakurtítás visszacsinálása, de csak egy ideig lehet megélni abból, hogy mindig reagál az ellenzék a kormányra. Lásd Fidesz, úgy nyert kétharmaddal, hogy nem volt valódi programja, sem koncepciója, sem elképzelése. Most ez sajnos a bőrünkön derült ki, no mondjuk a kampányban sem láttuk, de akkor is voltak olyanok, akik azt mondták, hogy dugdossa. Tévedtek, nem dugdosta a programot, nem volt. Az MSZP tehát ezt a hibát nem követheti el.
Szóval, az MSZP nagygyűlése nagyon fontos politikai esemény volt a magyar baloldal életében. De ezt ha nem az építkezés nyitányaként értelmezik, és a párt visszaesik abba a posványba, amiben nyár elején volt, akkor az „öröm” korai. Tehát a kezdeti siker nem győzelem, ne is tessék összekeverni! A társadalom várakozik, és egyre nyitottabb a baloldal iránt. Most nem lehet csalódást okozni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése