HA ÉN GAZDAG LENNÉK

Nem vagyok az. Dr. George F. Hemingway az. Ez az egyetlen tulajdonság általában elég szokott lenni ahhoz, hogy valakit bölcs emberként fogadjunk el ebben az országban. Igen, a rendszerváltás egyik nagy hozadéka, hogy a gazdag embert automatikusan bölcsnek, segítőkésznek és szociálisan érzékenynek gondoljuk. Miközben a világ nagyobbik részén a gazdagokat tortákkal dobálják, nálunk a legembertelenebb kapitalistákat is a nép egyszerű embereinek nagy-nagy szeretete veszi körbe. A minap munkások közt jártam, akiket a cégvezető hónapok óta nem fizetett ki. Picit morgolódtak, aztán szinte azonnal arról kezdtek beszélni, hogy jön az új tulajdonos, aki gazdag, bölcs és jószívű. Megold minden problémát és minden nagyon szép és jó lesz. Persze ez nem igaz. Mindig rosszabb kapitalista jön, aki a csontról az utolsó falat húsokat is lerágja, majd eltűnik. Ilyenek, hiénák, de ezt csak páran tudjuk. Még…
Kalmár Szilárd írása, Mindenkihez.eoldal.hu

            A magyar ember birka. Tűri, hogy válogatott gazemberek élősködjenek rajtuk. Persze nem volt ez mindig így. A rendszerváltásnak nevezett valami idejében még tömegével ment az utcára, ha nagyon meg akarták szívatni. Persze megszívatták, de legalább láncaikat rázták a tömegek. Ma ott tartunk, hogy nyugati gazdasági lapnak az idehaza paternalista hőst játszó miniszterelnök azzal dicsekszik, hogy ő és elődei úgy hajtottak végre drasztikus megszorításokat, hogy a nép még csak fel sem emelte a hangját. Büszke a jól beidomított tömegekre.
            Szóval így állunk. A miniszterelnök és a szociális értelemben jobboldali magyar parlamenti baloldal megszorítási versenyt játszik. Ezen verseny egyik szereplője konkrétan a pénzpiaci fanatikus, mert szinte perverz dühvel próbálta az országra kényszeríteni neoliberális dogmáit. Aztán amikor a nép elutasította a vizitdíjas hülyeséget, akkor felháborodott azon, hogy tömegek akarnak lógni az állami csöcsön.
            Mindeközben ez a hatalmi elit olyan képtelen dolgokat valósított meg, mint a kőröshegyi völgyhíd, ami szimbóluma a technokrata fanatizmusnak (és nem kevésbé a nagy kaliberű lopásnak) vagy az újpesti híd, amit lényegében építési vállalkozókkal úgy építettek fel, hogy azok azért pénzt nem kaptak. A háziorvost heti rendszerességgel háborgatni merészelő nagymamát élősködőnek tekintették és nevezték azok, akik a közvagyont nem csupán zsebre vágták, hanem mindezt a legnagyobb pofátlansággal, más embereket becsapva tették meg.
            A megszorítási verseny másik szereplője a jobboldali demagóg. Ő már ravaszabb. Nem ostorozza a népet a népnevelő baromságokkal. Sőt, azt mondja amit mindenki hallani akar. A neoliberális népneveléstől megcsömörlött népnek már az is nagy extra, hogy ilyet hallhat. Így tehát már az sem érdekli, hogy minden adomány mögött ott van egy komoly megszorító intézkedés. Negyven év munkaviszony után egy nő nyugdíjba mehet. Igen, ezzel semmi baj nincs, de a nagyságrendileg pár száz embert érintő kiadás ürügyén mindenkinek dobni 0,5 százalékot a nyugdíjjárulékán? Elfelejtettünk fejben számolni?
            Igen, itt van igaza Dr. George F. Hemingway úrnak. Ez a nép olyan, hogy sok mindent elvisel, csak okosan kell bánni az ostorral. Ez Orbán Viktornak jobban megy, mint bárki másnak.
            A kérdés csak az, hogy egy baloldali pártnak mi a célja? Elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a nép összességében buta és csak manipulálni kell? Egy baloldali párt építhet-e a pragmatizmus álarca mögé rejtett cinizmusra? Az MSZP elmúlt néhány évét visszanézve azt mondhatjuk, hogy igen. Viszont ha megnézzük ezt a pályát, akkor zuhanórepülést látunk. Ez már óvatosságra kell, hogy intsen minket. Be kell látnunk, hogy a Fidesz és a Jobbik támogatottsága egyszerűen azért nőt, mert valamilyen választ adtak a szociális problémákra. Legtöbb esetben rosszat, de akkor is mondtak valamit. Az embereknek ezek a fél válaszok is elegendőek.
            Most már tudjuk, hogy mit tenne Dr. George F. Hemingway, ha szocialista lenne. Okosabban manipulálná a társadalmat. Valóban ez a csodaszer? Nem. A csodaszer az, hogy a baloldal el mer mozdulni a krónikus kispolgáriság talajáról és általános halandzsa helyett konkretizálja üzeneteit és célcsoportjait és nem mellesleg azt is megmondja, hogy kik azok, akiktől bizony el fog venni annak érdekében, hogy magasztos, de reális társadalmi céljait megvalósítsa.
            Az elmúlt húsz esztendő legnagyobb baja, hogy az újraelosztás perverz módon zajlott. A javak a szegények irányából a gazdagokhoz vándoroltak és vándorolnak. Volt ebben piramisjáték, privatizáció, kárpótlás, lakásmaffia és mezei bűnözés is ezer más mellett. Az egyenlőtlenségi viszonyok, a torz társadalmi és gazdasági modell éppen ezért lett ilyen, mert vadkeleti viszonyok uralkodtak. A mi kapitalistáink nem a max weber-i protestáns etika szellemiségében cselekedtek, hanem sokkal inkább basáskodtak: azaz a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb hasznot próbálták realizálni adott helyzetben. Az ilyen hozzáállás lényegében legalizálja a lopás bűntettét, főleg akkor, ha annak törvényi következményei nincsenek.
            Dr. George F. Hemingway tökéletes példa erre. Miközben cikkét olvasom, egy barátom az általa vezetett Honvéd Sportegyesületnél dolgozik, immár második hónapja fizetés nélkül. A közmegbecsülésnek örvendő kapitalistánk éppen embereket és családokat éheztet és élvezi, hogy néhány tízezer forinttal többet sikerül kisajtolnia a gépezetből. Őt az nem érdekli, hogy mindez áldozatokkal jár. Olyannyira nem, hogy nyugodt szívvel leül számítógépén írogatni arról, hogy milyen a jó baloldal.
            Nyugaton az ilyen alakok legalább szégyellik magukat… bár ebben sem vagyok biztos.

Kalmár Szilárd