2011. március 26., szombat

Mentsd meg a helyed: Virtuális "aláírásgyűjtés" a Rocktárért!


"Vége a Rocktárnak?

Félő, hogy klubunk nem kapja meg következő szezonra szóló szerződését. Az aláírásgyűjtés sikeresen zajlik szeptember óta több mint kétezer támogatóval, azonban úgy néz ki, hogy ez önmagában nem lesz elég a fennmaradáshoz. Most a legfontosabb, hogy nyilvánosan is kiállj a Rocktár mellett, ha jónak tartod a létezését.

JELEZD RÉSZVÉTELED EZEN AZ "ESEMÉNYEN" ÉS ADD TOVÁBB ISMERŐSEIDNEK IS!

EZ EGY FIKTÍV ESEMÉNY! "Legyél ott", ha támogatod fennmaradásunkat!!!

www.rocktar.hu

Minden létező közösségi online fórumon hallathatod a hangod, mert most erőt kell demonstrálnunk a maradáshoz. Mi tudjuk, hogy nektek fontos a hely, de tudják meg a döntéshozók is személyesen tőletek.

SZÓLJ HOZZÁ TE IS!!!

ÍRD MEG HOZZÁSZÓLÁSBAN AZT IS, MIÉRT FONTOS NEKÜNK EZ A HELY!!!"

Forrás: Rocktár Facebook Oldala

EUROPROLI: Megint egy Untergang

Megszületett a Bukás című film százezredik magyar verziója. A korszellemhez igazodva most Orbán Viktor mondja el a filmbeli Hitler nagymonológját.

Van minden, mi szem-szájnak ingere. Irástudatlan Schmitt, autósbotrányba keveredő Lázár, megkapja a magáét az új Alkotmány is, Borossról, Sziliről, Pozsgayról már nem is beszélve. Természetesen az is kiderül, hogy a Jobbik és a Fidesz természetes szövetséges, akik majd együtt fognak kormányozni a kétharmados többség elbukása után.

Egyszer nézhető, fideszeseknek kifejezetten ajánlott, mert érezni kell, milyen az, amikor visszanyal a fagyi. Ja, és itt is teszek Orbán Viktor neve után egy szmájlit, mert állítólag már a HírTV-n is így megy. Tehát: Untergang feldolgozás (LXXXIII. verzió), a főszerepben Orbán Viktor:)


Az új alkotmány tiltaná a kettős mássalhangzókat

Hírcsárda.blog.hu
Schmitt Pál javaslatára mássalhangzót ezután csak magánhangzó követhet, ami alól az államfő neve sem kivétel, de abban a második „t”-t ezentúl magáhangzónak kell tekinteni.
 
Szintén alkotmányi szintre emelkedhet néhány értelmetlen nyelvtani szabály is. Az új alkotmány értelmében ezentúl helyes lesz a ló tárgyeseteként a „lót”, a „köt” pedig a kő tárgyesete lenne, ami magával vonja a hosszú ékezetek megszüntetését is, mint fülkeforradalmárhoz méltatlan szocialista nyelvi csökevényt.

A köztársasági elnök sok évtizednyi polgári akaratnak eleget téve megszünteti az „ly”-t, ezentúl minden szót „j”- vel kell írni, még azokat is, amikben eredetileg nincsen „ly”. Ez a szabály viszont nem vonatkozik azokra a szavakra, amik tetszenek az elnöknek, mint például a „muszály”.

Szabad lesz keverni a "ban-ben"-t és "ba-be"-t, feltételes módban "nák"-kal kell ragozni és olyan szó, hogy "egyelőre" pedig nem is lesz.

Az egybeírás-különírás kérdését is egyszer, s mindenkorra rendezné az új alkotmány és egységes szabályként engedélyezi bármely szó egybeírását, sőt azt is, hogy szavakat akár egymásra írjunk. Az elnök e cikkelyhez fűzött kommentárjában kifejti, hogy a szabad egybeírás azért is indokolt, mert a "különírás"-t is egybeírjuk, ami szerinte vicces, bár nem biztos benne, hogy tényleg egybe kell-e írni.

Az alkotmányba foglalandó nyelvtani szabályokról szeretett volna véleményt mondani az MTA Nyelvtudományi Intézete is, amit csak az azonnali megszüntetése után fog tudni megtenni.

MSZP: Komoly visszalépés az egészségügyi jogokban!

Az egészséghez való jogot is alapjogként rögzíthetik

Magyar Nemzet Online
Szerepeljen az új alkotmányban, hogy Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint; kerüljön ki a javaslatból a gyermekek után járó szavazati jog; az egészséghez való jogot rögzítse alapjogként a szöveg – többek között ilyen konkrét javaslatok hangzottak el kormánypárti felszólalók részéről az alaptörvény-javaslatok általános vitájának utolsó napján, pénteken az Országgyűlésben. A vitában az ellenzéki oldalról egyedüliként részt vett Jobbik egyebek mellett a jegybank parlamenti felügyelet alá helyezését indítványozta.

A fideszes Varga Mihály felszólalásában elmondta, kezdeményezni fogja, hogy az alkotmány rögzítse: Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint. Lukács Tamás KDNP-s képviselő megfontolásra javasolta, hogy a jóhiszemű joggyakorlás elvét rögzítsék az alkotmányban. Szerinte ki kell mondani azt is: amikor az alkotmány szabályozza a házasság kérdését, akkor nem a szexuális irányultságot szabályozza, az ugyanis nem alkotmányos érték.

Balsai István (Fidesz) utalva a parlament létszámának csökkentésére azt mondta, fel sem merülhet a jövőben, hogy ne főállású politikusként legyen valaki parlamenti képviselő. Jelenleg több mint a fele a kormánypárti képviselőknek olyan közmegbízatással is rendelkezik, amely „adottság”, és amely a továbbiakban nem hiszi, hogy fenntartható – tette hozzá. A KDNP-s Latorcai János a gyermekek után járó szavazati jogot ellentétesnek tartja az államfejezetben deklarált általános, egyenlő, közvetlen és titkos választás elvével, ezért kérte, a plusz szavazatról szóló passzus ne kerüljön bele az új alaptörvénybe.


„A bűnös városban (...) rendet kell teremteni”


Varga István (Fidesz) szerint a bírósági önigazgatás csúfos kudarcot vallott; vissza kell állítani a Kúriát, meg kell reformálni az igazságszolgáltatást és „végre Budapesten, a bűnös városban (...) rendet kell teremteni”. Hozzátette, ha szükséges új bíróságokat kell építeni és bírókat kell felvenni.


Frakciótársa, Szájer József a magyarországi kisebbségek, nemzetiségek, népcsoportok igényeinek érvényesítését szorgalmazta. Emellett azt javasolta a képviselőknek, fontolják meg az egészséghez való jog alapjogként történő rögzítését, valamint az olyan fontos környezetvédelmi elvek alkotmányba foglalását, mint például az elért védelmi szinttől való visszalépés tilalma, vagy a környezetszennyezők fizetési kötelezettsége.


Vitányi István (Fidesz) azt javasolta, hogy egy az ügyvédekről szól cikkelyt is iktassanak be a szövegbe. A fideszes Boldog István azt javasolta, mondják ki az alkotmányban, hogy mindenkinek joga van saját maga, családja és vagyona védelmére, vagyis azt, hogy mindenkinek joga van az önvédelemre. Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő szerint túl sok a parlamenti választásokat követő átadás-átvételre biztosított 30 nap, csökkenteni kellene ezt az intervallumot. Indoklásul azt mondta, „30 nap alatt a világ nem áll le”, ami elsősorban az EU-t tekintve fontos, hiszen az adott időszakban ugyanúgy ülésezik az unió miniszteri tanácsa.


A jegybankot az Országgyűlés felügyelje


A vitában a Jobbik részéről kritikaként elhangzott, szerintük a kormánytöbbség „nem hosszú távra írja az alkotmányt, hanem az aktuális politikai helyzetnek”. „Nem veszik figyelembe a társadalom véleményét és az új alkotmánynak semmi szerepe nincs, csak hogy az önök hatalmát a következő 10-15 évre biztosítsa” – mondta Kiss Sándor. Gyüre Csaba (Jobbik) szerint a Fidesz-KDNP egy történelmi lehetőség kapujában állt, hiszen az egész társadalomnak megfelelő és jó alkotmányt hozhatott volna meg, a Jobbik szerint azonban egy színjáték zajlik, amelyben a bábukat a kormányzó pártok tologatják, és már minden készen van, a történésekbe már senki sem tud beleszólni.


A szintén jobbikos Hegedűs Tamás azt javasolta, a jegybankot az Országgyűlés felügyelje. Frakciótársa, Nyikos László szakmai hibának nevezte, hogy a tervezetben a nemzeti vagyon szerepel, mint az állam által számba vett és ellenőrzött terület; a képviselő nem szerepeltetné az alkotmányban a költségvetési tanács intézményét. Magyar Zoltán (Jobbik) a magyar termőföld és nemzeti vagyon védelmével kapcsolatos garanciákat hiányolta a javaslatból, Hegedűs Lorántné garanciát adna az alkotmányban arra, hogy az önkormányzatoknak átadott állami feladatok anyagi fedezetét az állam biztosítja. A Jobbik rögzítené az egészséges környezet védelmét is az új alkotmányban.


Ivády Gábor független országgyűlési képviselő azt mondta, neki Szili Katalin alkotmányjavaslata jobban tetszik a kormánypártok által benyújtottnál. A politikus ennek indoklásaként azt említette, hogy maga is egyetért a közvetlen államfőválasztás bevezetésével, illetve a kétkamarás parlament létrehozásával.


Megfontolják a javaslatokat


A fideszes Gulyás Gergely, a kormánypártok alkotmányszövegező bizottságának tagja az előterjesztők nevében az elhangzottakra válaszolva azt ígérte, hogy a benyújtott módosító javaslatokat meg fogják fontolni, azokat nem akarják politikai alapon elutasítani.


A gyermekek után járó esetleges szavazati jogra kitérve azt mondta: lehet mellette és ellene is érvelni, de etnikai alapon, „cigányokkal kapcsolatosan” elutasítani nem szabad. A javaslat pozitívumaként értékelte, hogy olyan társadalmi csoportot juttatnának választójoghoz, amelynek jelenleg nincs beleszólási joga a közügyekbe. Ennek ellenére elképzelhetőnek nevezte, hogy miután nem kapott megfelelő támogatottságot, ez kikerül a tervezetből. A választójogról közölte: a részletszabályokat sarkalatos törvényében rendezik. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a kormánypártok álláspontja szerint az állampolgársággal valamilyen formában együtt jár a választójog.


Az elnöklő Balczó Zoltán ezután a kedden kezdődött általános vitát elnapolta, közölve, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a parlamentben ismerteti a nemzeti konzultáció eredményét. Az alkotmánytervezetek részletes vitára bocsátásáról ezután döntenek a képviselők.

Halálos fenyegetés a Fidesznek

168 Óra Online
Egy neves budapesti történész véleménye szerint Magyarországon az Orbán Viktor miniszterelnök vezette nemzeti konzervatív Fidesz továbbra is a szélsőjobboldali párt, a Jobbik erős nyomása alatt áll. A Der Standard hasábjain Josef Kirchengast Ungváry Krisztiánt szólaltatja meg.

Az Országgyűlésben kétharmados többséggel rendelkező jobboldali konzervatív kormánypárt, a Fidesz által április 18-án elfogadásra kerülő új magyar alkotmány preambuluma „Isten, áldd meg a magyart” szavakkal kezdődik. A folytatásban többször felesküsznek a magyar nemzet nagyszerűségére és azokra a történelmi szolgálatokra, amelyeket Európa védelmében tettek. A jövőben az országot már nem Magyar Köztársaságnak hívják, hanem csak Magyarországnak.

Az egyedüllét és a küldetéstudat történelmileg stabil elemei a magyar önértékelésnek. Az egy évvel ezelőtt megtartott országgyűlési választásokon 17%-kal a harmadik legerősebb párttá vált szélsőjobboldali radikális párt, a Jobbik („Die Besseren”) felemelkedésében extrém formában jut kifejezésre ez az önértékelés. Az 1956-os Forradalom Kutatásának Budapesti Intézetétől Ungváry Krisztián történész úgy gondolja, hogy az új alkotmány Orbán Viktor miniszterelnök egyik reakciója a Jobbik jelentette kihívásra. 
 

„Az a kérdés, vajon Orbán maga hisz-e benne vagy csak ennyire cinikus” – felelte a Standard kérdésére hétfőn este Ungváry egy előadás alkalmával, amelyet a magyar szélsőjobboldaliság szellemi gyökereiről rendezett Bécsben a Wiener Institut für die Wissenschaften vom Menschen. Maga inkább az utóbbira gondol. Miután minden politikus kudarcot vallott, aki valószínűleg túl sok bölcsességet feltételezett a választókról, Orbán nyilvánvalóan arra a következtetésre jutott, hogy a választókat olyan ostobának kell tartani, amennyire csak lehetséges.

Orbán az új alkotmányhoz hasonló projektekkel akarja ellenőrzés alatt tartani a Jobbikot. Ugyanis a szélsőjobboldaliak „halálos fenyegetést jelenthetnek a Fideszre”, hogyha a feszült államfinanszírozási helyzet miatt a kormánynak olyan intézkedéseket kellene meghoznia, amelyek a lakosság széles rétegeinek életszínvonalát csökkenthetik, és amelyek következményeként, ők is hazugsággal lennének megvádolhatók - mint egykor a szocialisták.

Ungváry emlékeztetett arra, hogy az 1920-as években a Trianon-i „békediktátum” következményeként több mint 40, többé-kevésbé nyíltan „nemzeti szocialista” és antiszemita párt létezett Magyarországon. Közülük némelyik - csak látszólag paradox módon - antifasiszta irányultságú is volt. „Ezek nagyobb veszélyt láttak a németekben, mint a zsidókban”. „A falvakban a svábok (betelepült németek), a városokban a zsidók fenyegették a magyarság létét”, ahogyan ezt akkoriban gyakran állították.

Ungváry a Jobbik és más, még szélsőségesebb csoportok antiszemita és roma ellenes irányultságában ennek a kvázi hagyományos magyar szélsőjobboldaliságnak a „modern” formáit véli felismerni. „Számukra a cigányok robotok, a zsidók eszközei, amelyekkel a magyarokat elüldözik a falvakból”. Általában a modernséget, mint valami károsat mutatják be – modern eszközökkel, mint amilyen az internet is. Der Standard
 
Fordította: dr. Gonda László

Miért hibázott Orbán a közgazdák szerint?


Index.hu
Más okokról beszéltek a lapunk által megkérdezett közgazdák, s másokról a pénteken közös nyilatkozatot kiadó 8 közgazda, akik egyaránt hibának tartják, hogy a kormány nemet mond a versenyképességi megállapodásra, az adóharmonizáció kezdeti lépéseire. A különbség itt fontosabb, mint a hasonlóság. Vélemény. 

Akadnak közgazdászok, akik ellenzik, hogy Magyarország versenyképességét az alacsony adókra próbálják alapozni, mivel ezzel éppen a versenyképességünket – amelynek nemcsak az adórendszerünktől függ, hanem az oktatástól, az infrastruktúrától, s ezernyi mástól – aknázzák alá.


Szerintük ezért hiba, hogy a kormány nem írja alá a versenyképességi megállapodást, amely a tagállamok adórendszerét egységesebbé tenné. Ilyen közgazda például Róna Péter vagy Pogátsa Zoltán – véleményüket olvashatták lapunk korábbi cikkében.

Azután akadnak olyan közgazdák, akik szerint azért hiba nem aláírni, mert a szignó után is nevezni lehet az adóversenybe. „A készülő megállapodás egyedül a társasági nyereségadó alapjának egységes kiszámítását irányozza elő, és nem zárja ki az alacsonyabb és magasabb adókulcsok versenyét”- írja közös nyilatkozatában 8 közgazda: Bauer Tamás, Békesi László, Csillag István, Mihályi Péter, Muraközy Balázs, Petschnig Mária Zita, Soós Károly Attila, Várhegyi Éva.

A két gondolkodásmód hasonlónak tűnhet, hiszen a végeredménye ugyanaz – valójában mégis ég és föld a különbség.
Utóbbiak kifogásait végső soron már előre megválaszolta Orbán Viktor miniszterelnök, amikor először beszélt egy sajtótájékoztatón a versenyképességi paktumról, illetve az adóharmonizációs elképzelésekről: minden hosszú út egy első lépéssel kezdődik. S a miniszterelnöknek – el kell ismerni - valószínűleg igaza van. Ha elkezdődik az adóharmonizáció, az aligha áll meg az első lépésnél.

A 8 aláíró közgazda személye csaknem megegyezik – jelentős az átfedés - azzal a nyolccal, akik a kormány magánnyugdíj-pénztári intézkedései ellen tiltakoztak. A névsor akkor belőlük állt: Bauer Tamás, Békesi László, Bokros Lajos, Csillag István, Mihályi Péter, Petschnig Mária Zita, Simonovits András, Soós Károly Attila.

Nyilatkozatuk akkor egyértelműen politikai volt: arra bátorították a magánnyugdíj-pénztárak tagjait: „tartsanak ki a magánpénztárak mellett, ragaszkodjanak a sok-sok év alatt képzett megtakarításukhoz, öregkori megélhetésük biztos alapjához.”. Egyikük később informálisan elmondta: a nyilatkozatot politikai jellegűnek kell tekinteni, nem pedig valamiféle mindenkinek szóló befektetési tanácsadásnak.
Könnyen olyan gyanú keletkezhet tehát sokakban, hogy a nyolcak (akik nem pontosan a korábbi nyolcak, csak majdnem) végső soron egy politikai célú nyilatkozatot adtak ki.

Ami csak azért baj, mert az egész ügyet beviszi egy már ismerős összefüggésrendszerbe, belesimítja a megszokott gondolkodási sablonokba. „Jah, hát azok a közgazdászok tiltakoznak, akik úgy általában szoktak az Orbán-kormány nagyobb döntéseinél.” S az ember továbbmegy.

Pedig talán meg kellene állni, s elgondolkodni. Nem a 8 aláíró érvein, hanem Pogátsáén és Róna Péterén. Komolyan elhihető, hogy Magyarország majd az alacsony adószintjével érhet el sikereket a globális versenyben? Egy olyan világban lehet eredményeket elérni mondjuk járulékcsökkentéssel, ahol sok feltörekvő országban még társadalombiztosítás sincs, így járulékokról sem beszélhetünk?

A sajtónak valószínűleg nagy szerepe van abban, hogy kialakult egy olyan hamis kép a versenyképességről, hogy az tulajdonképpen leegyszerűsíthető a vállalkozásbarát, alacsony adókulcsokra. Feltűnően nagy helyet kaphattak olyan vélemények, amelyek adócsökkentéseket követeltek a versenyképesség nevében, gyakran vállalkozói körökből. (Nem az új, zöldmezős beruházásokra járó adókedvezményeket követelték - ezekben sosem volt hiány -, hanem általában az adószint csökkentését.)


Ideje legalább egyszer leírni: a versenyképességnek számtalan tényezője van. Nem csak az adórendszer. Ilyen például a politikai stabilitás, vagy a lakosság egészségügyi állapota, az oktatás minősége. Számos olyan elem, amelyekre az államnak költeni kell. Nincs politikai stabilitás, ha úgy alakítják át a jóléti rendszereket, hogy a lakosság tömegei nem képesek a puszta fizikai létüket sem fönntartani. Nincs minőségi oktatás, nincs jó egészségügy, ha az állam nem képes ezekre elegendőt költeni. Márpedig nem képes - s ezzel csökkenti a versenyképességét -, ha gigantikus adóbevételekről mond le, még akkor is, ha ezt a versenyképesség nevében teszi.


Ezzel együtt azt kell mondani, egy tisztességes, pártelfogultságoktól mentes neokonzervatívnak, aki hisz az adócsökkentések mindenek fölött való áldásos hatásában, a jóléti állam intézményeinek teljes ledózerolásában, egyet kell értenie Orbán Viktor döntésével. Neokonzervatív szempontból ugyanis logikus a miniszterelnök lépése. Mindenki más viszont gondolkodjon el.

2011. március 25., péntek

Komoly visszalépés az egészségügyi jogokban

Az MSZP szerint a kormánypártok alkotmánytervezete komoly visszalépést jelent az egészségügyi jogok területén.

Kökény Mihály, a szocialista párt egészségpolitikai tanácsadó testületének elnöke kedden, Budapesten tartott sajtótájékoztatón kifejtette: a Fidesz-KDNP tervezetének szövege számonkérhetetlenné teszi az állam egészségügyi kötelezettségeit, mivel amíg a hatályos alkotmány úgy fogalmaz, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű, testi és lelki egészségre, addig a kormánypártok javaslatában már csak az szerepel, hogy mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez.

A korábbi egészségügyi miniszter a különbséget abban látja, hogy a Fidesz tervezete az állami kötelezettségvállalás helyett egyéni joggá teszi az egészség megőrzését, vagyis az ezért való felelősség alapvetően az állampolgárokat terhelheti majd, az állam pedig csak elősegítheti mindezek megvalósulását.

A politikus szerint ez az elképzelés egy olyan, a jelenlegitől eltérő értékrendet képvisel, amely felhígítja a "szociális piacgazdasághoz tapadó állampolgári jogokat". Kökény Mihály erre jellemzőnek nevezte, hogy a kormánypártok javaslatából a szociális biztonság alapintézményének számító társadalombiztosítás is kimaradt.

Hozzátette: nem lenne meglepve, ha a jövőben az egészségügy más fontos törvényét is az ellátás szűkítésének irányába módosítanák.

Az MSZP szerint néhány gyengesége ellenére is jó irányba tett, támogatható lépés a nemdohányzók védelméről szóló kormánypárti törvényjavaslat.

Kökény Mihály arról is beszélt, hogy a szigorú dohányzási tilalmat ellenző lobbi jóslataival ellentétben eddig egyetlen hasonló rendelkezést bevezető országban sem csökkentek jelentősen az adóbevételek, illetve a vendéglátóhelyek forgalma sem esett vissza.

A politikus szerint a fideszes képviselők által beadott, a zárt légtéri dohányzást széles körben tiltó javaslat legnagyobb gyengesége, hogy nem illeszkedik egy átfogó dohányzásellenes programba.

A társadalmi célú reklámkampányok mellett szükség lenne a dohányzásról való leszokást segítő gyógyszerek társadalombiztosítási támogatására, valamint a dohánytermékekre rakodó jövedéki adó egy részének egészségügyi célokra fordítására is - fejtette ki a korábbi egészségügyi miniszter.

Megjegyezte: a kormánynak végre el kellene döntenie, hogy a nemdohányzók védelméről szóló, "zárószavazás előtt megtorpant" javaslatban, vagy az otthoni pálinkafőzés korlátait lebontó rendelkezésben látja egészségpolitikája jövőjét.

2011. március 20., vasárnap

Flash Mob Lázer kijelentése ellen


Kettős Mérce blog

A dúsgazdag és a szegény Lázár
 
Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."


József Attila
Lopók közt szegényember

Lopók között szegényember,
Szegényember sose fél,
Minek félne, szíve, lelke
Erősebb a többinél.

Lopók között szegényember,
A Jóisten megsegél!
Nincs tehene a szegénynek,
De ha van is elvetél.

Lopók között szegényember,
Szegényember kapanyél.
A világot megkapálni,
Szegényember annak él.

2011. március 19., szombat

Lázár János szerint akinek "nincs semmije, az annyit is ér"


Origo.hu
A szegényekről is beszélt Lázár János, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője, Hódmezővásárhely polgármestere a város közgyűlésében. A Kuruc.info weboldalon közzétett felvétel szerint a fideszes politikus úgy fogalmazott, hogy "aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér".

A hangfelvételről a Hírszerző portál számolt be arra hivatkozva, hogy azt a Kuruc.info tette közzé, és állítólag a hódmezővásárhelyi közgyűlésen készült. (Az önmeghatározása szerint "több, mint hírportál; egyfajta ellenállási mozgalom" Kuruc.infót magukat meg nem nevező, az oldal tartalmáért felelősséget nem vállaló szerkesztők készítik.) A felvételen Lázár János, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője, Hódmezővásárhely polgármestere azt mondja, hogy "Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem."
Lázár János a hangfelvétel szerint ezután arról is beszélt, hogy aki ügyesen manőverezett az elmúlt évek árfolyamingadozásai közepette, az jól is járhatott - egyben reményét fejezte ki, hogy a családfő ügyessége következtében a kisfia húsz év múlva "jó partinak" fog számítani a hódmezővásárhelyi lányos anyák körében.
Az LMP szerint Lázár János kijelentései a szegényekről cinikusak és felháborítóak. A Fidesz frakcióvezetője a szegényeket pellengérre állító városi szégyenlistája után újra bebizonyította, hogy szerinte egyedül a tehetős állampolgárok értékesek, szegénynek lenni pedig bűn - írja az LMP a hangfelvétellel kapcsolatban.

Az MSZP szerint Lázár Jánosnak meg kellene fontolnia, hogy örökre visszavonuljon a politikától. A szocialista párt felszólítja Lázár Jánost, hogy kérjen bocsánatot az emberektől, akiknek a becsületébe gázolt.

A Jobbik is bocsánatkérésre szólítja fel Lázár Jánost "őszödi beszéde" után. Álláspontjuk szerint a fideszes politikusnak azon is el kell gondolkodnia, hogy van-e keresnivalója az Országgyűlésben, a közéletben.

2011. március 16., szerda

Nagyon sokan a sajtószabadságért!



A tetszikek forradalmi dátumot meghaladó számának is örülünk
:-)

Március 15-én (ha nem is egymillióan:-), de nagyon sokan tüntettünk a sajtószabadságért. Mivel fontosnak tartjuk a sajtó szabadságát - és blogunk semmiképpen sem szeretne tízmillió forintot fizetni Szalai Annamáriáéknak - ezért nagyon köszönjük minden résztvevőnek. Az előadóknak, beszélőknek és a rendezőknek pedig külön is, hiszen civilként nem könnyű egy ilyen tüntetést összehozni.

Az index szerint körülbelül harmincezren voltak, s kétségkívül ez volt az utóbbi évek legnagyobb civil tüntetése. A következő kép nem is a tömeg legelejéről készült (a színpad kicsit beljebb volt a hídon).


UI. Ezúton is elnézést kérünk a ritkás posztolásért. Olvasóinknak a facebook-csoportunkat tudjuk ajánlani, ahol naponta több hírt is megosztunk, kommentálunk.






Petőfit cenzúráztak az állami ünnepségen

Piroslap.hu

Az Orbán-kormányhoz igazán méltó állami ünnepséget sikerült összehozni idén március 15-én. Az Orbán-kormány történelmet ír. Olyan példával szolgál, a következő évtizedek politikai nemzedékeinek melyet ijesztő példaként lehet felhozni: na ilyet ne csinálj, ha nem szeretnéd elbukni azt a hatalmas támogatást ami mögötted van. De ez a dolgok rendje, ha egy építmény illúzióra és szemfényűzésre épül. Összedől. Nagyon, de nagyon gyorsan.
A mostani állami ünnepségnek is ez volt az üzenete. Folytatódik a népámítás, a hamis illúziókeltés és bizony a gondolatok cenzúrázása. A tudatmódosítás, amit a Fidesz eddig pártként folytatott, most kétharmados állami köntösben folytatódik.
Teszik ezt, a legújabb képzavarral élve: mindig és minden körülmények között. Szerintem a világ egyik legnagyobb gyalázata az ha egy nemzet legismertebb költőjének valódi gondolatait a hatalmi parádé igyekszik, vagy az emberben olyan érzést kelt, hogy igyekszik más kontextusba helyezni.
Összesen hat versszakot kihagyva, lerövidítve hangzott el Petőfi Sándor 15-dik március, 1848 című verse a március 15-i állami ünnepségen. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén állt a szavaló a nézők előtt, a kihagyott strófák legnagyobb részben a sajtószabadságról szóltak.”
Oké, mi ebben a botrány? Az, hogy Petőfi Sándor nem kevés verset írt, azt hiszem 1848-as forradalomról. Rendben a politikának kényes dolog most ez a sajtószabadságos izé. Forró pitét kerüljük. Tehát bőven lehetett volna válogatni, olyan verset a költőtől, aminek nem a sajtószabadság a fő témája. De az, hogy egy olyan verset mondanak el, aminek ez a lényege, úgy hogy ezt ha tetszik kicenzúrázzák, meghamisítják… az maga a gyalázat. Ha tetszik, tipikus… hát ilyen hatalmat tetszett választani.




Azonban az ünnepségnek nemcsak botrányos, hanem szánalmas része is volt. Az egyik hírportál készített egy videót a rendezvényre érkező fiatalok tömegével. A videóból kiderült, a lelkes ifjúság mely a reggeli Orbán beszédre érkezik pénzt kap azért, hogy tapsoljon Viktornak. Hm… ha nincs ki tapsoljon, vagy lelkesedjen a hatalomért, akkor veszünk? Közpénzen, mert a "művészeti produkció" részét képezik… 500 fizetett tapsoló fiatalról szól a beszámoló, 1500-2000 forintot ért meg ez a támogató csapat a kétharmadnak. Mondom én , hogy fontos a látszat: az ifjúság szereti a Viktort… ha nem, megvesszük… mi ez, ha nem szánalmas?




Azért az állami ünnepségen túl voltak megemlékezések. Tartott az MSZP is megemlékezést a Pilvax közben. Szerintem meglepően sokan vettek részt az ellenzéki párt rendezvényén… ha leszámítjuk, az állami ünnepség bértapsolóit… már alakul ez a formáció.
De szerintem a mostani megemlékezés fénypontja, az amiről istenigazából szól ez az ünnep, szól az egész szabadságharc és forradalom, az a sajtótüntetés volt. A legszolidabb becslések szerint is 30 ezren voltak (!). Az Erzsébet-híd pesti hídfőjének az elejétől a Ferenciek tere végéig álltak az emberek. Azt hiszem megdőlt a politológusok azon jóslata, hogy az embereket nem lehet tömegesen mozgósítani olyan kérdésekkel melyek nem érintik a pénztárcát. Íme, lám! És pont ez volt ebben a szép. Hogy be tudtuk bizonyítani, hogy igen is fontosak a magyar társadalomnak a jogok. A szabadság, a lehetőség. De nem csak otthon a fotelban, hanem képesek is vagyunk tenni érte.
És azt hiszem, jó ez így, hogy az ügy a fontos és nem a párt. Azért is gondolom így, mert nem szabad azt a hatalmat sem  illúzióba ringatni, aki a Fidesz után jön. Nem téged támogatunk, hanem az ügyet: képviseld! Azt meg mindenki el fogja tudni dönteni, hogy ki az, aki valóban le fogja tudni váltani a Fideszt. Hát ez a demokrácia!

2011. március 4., péntek

Továbbra is Kiskunfélegyházáért dolgozik Bense Zoltán

Kis-kunság Online
Interjú Bense Zoltán önkormányzati képviselővel

Lelkiismereti okok miatt lépett ki a Fidesz-KDNP kiskunfélegyházi frakciójából Bense Zoltán, aki ezek után is Kiskunfélegyházáért akar dolgozni. A politikus interjút adott lapunknak, melyben döntésének okairól, a frakcióhoz fűződő kapcsolatáról és terveiről is beszélt.


Hogyan született meg ez a döntés?
Nagyon nehezen született meg, hosszú idő telt el, míg erre a végső elhatározásra jutottam. Azt lehet mondani, hogy hetek, vagy inkább hónapok teltek el. Sok minden közrejátszott ebben a dologban. Szeretném megjegyezni a kételkedőknek és azoknak, akik nagyon izgulnak, hogy természetesen én nem a pártoknak tettem az eskümet, hanem, mint ahogy a sajtónyilatkozatomban is említem, Kiskunfélegyháza polgárainak esküdtem fel úgy, hogy a várost és annak fejlődését szolgálom. Ettől függetlenül meg kell említenem azt, hogy rendkívül furcsán érzem magam, érdekes dolgok keringenek bennem, mert nekem, aki nagyon sokat tett, akár itt, helyi szinten is a győzelemért, és erős kötődésem van a Fideszhez és a KDNP-hez, ezt a lépést meg kellett tennem. Azt is szeretném itt leszögezni, döntésem előtt tájékoztattam a KDNP-t. Tegnap este pedig (2011. február 28. - a szerk.) a frakciótagoknak megírtam a döntésemet. Szomorú vagyok, de gondolom nem olvasták az e-mailjeiket, végül is nem kaptam sem írásos reagálást sem telefonos megkeresést tegnap este. Ma kora délután viszont a volt frakciótársak közül ketten megkerestek írásban. Meg kell, hogy köszönjem nekik a buzdító, lelkesítő szavakat.
Tehát a Fidesz-KDNP frakciótagok közül senki nem mondta el Önnek a véleményét személyesen?
20 óra 22 perckor küldtem el a frakciótagoknak a levelet, és órák teltek el. Még a sajtónyilatkozat kiadása előtt, amikor úgy tűnt, hogy ez végérvényes és megmásíthatatlan, egyedül egy képviselő volt – az olvasókra bízom, hogy esetleg kitalálják a nevét -, aki reagált erre és rákérdezett, hogy ezt tényleg így gondolom? Rajta kívül nem keresett meg tegnap írásban senki, de lehet, hogy azért, mert nem olvasták az e-maileket. Természetesen ezt megelőzően voltak már személyes beszélgetéseink is, ahol lehetett érezni, hogy nekem vannak lelkiismereti problémáim, hogy bizonyos kérdésekben nem értek egyet. És ki is emelném, hogy kilépésemnek leginkább lelkiismereti okai vannak.
Mik ezek az okok?
A mai napig nem tudom azt megemészteni, hogy született egy olyan előterjesztés, hogy Gyenes Attila képviselőtársamat leváltsák - és ez aztán sikerült is. De sajnos leváltották a Pénzügyi és Gazdasági Bizottság éléről, sőt, ez sem volt elég, a Homokhátsági Hulladékgazdálkodási Konzorcium felügyelő bizottsági tagságáról is le kellett váltani. Nagyon kemény, amiket mondok, nem „kívülről” kellett valakitől megszabadulni, hanem egy frakciótársunktól, őt leváltani a sajátjainak, igazán különösebb indok nélkül! Valahogy ezt én a mai napig nem tudom - hát az csúnya szó, hogy megbocsájtani - de nem tudok azonosulni vele.
Az elmúlt időszak kényes ügyei mennyiben játszottak közre abban, hogy megszületett ez a döntés. Abonyi Henrik ügyére gondolok, erről mi az Ön álláspontja, közrejátszott ez ténylegesen a döntésében?
Rendkívül kényes az ügy, kellemetlen, hogy Félegyháza ilyen ügyek miatt kerülhet középpontba, még akkor is, hogy én reménykedem a mai napig, és reménykedem a továbbiakban is, hogy ez nem igaz. Próbálok hinni Abonyi Henrik úrnak. Azért itt megjegyezném, abban osztozik a véleményünk a frakcióval, és Mester Ernő frakcióvezető úr is említette, ahogy néztem a televízióban, hogy ez bizony Kiskunmajsáról indult. Maximálisan igaza van. Rendkívül furcsa, hogy arra valakinek rá kellett bólintani helyi szinten, illetve választókerületi szinten is, és mondjuk ki őszintén, fölülről is, hogy Kiskunmajsán rendkívül sikamlós és érdekes koalíció jött létre. Ezt nemcsak én mondom ki, és nemcsak az egyesek által rossznak kikiáltott baloldali média. Ha valaki figyelte az Echo Televíziót, Bayer Zsolt műsorát, a Mélymagyart, az pont erről szólt. Márpedig Bayer Zsoltot nem nagyon lehet vádolni azzal, hogy ő a baloldalnak irkál.
Ennek a koalíciónak nem lett volna szabad megszületnie Kiskunmajsán. Abonyi úr nemcsak alpolgármester és képviselő, hanem Kiskunfélegyházán egy általános iskolának az igazgatója, ezért azt kell, hogy mondjam, sajnos érintett Kiskunfélegyháza ebben a dologban. Remélhetőleg alaptalanul vádolják. Meg tudom ismételni, és hozzáteszem, nem mondják ki, de a frakciótagok közül legalább heten - a kilenc fős, most már nyolc fős - frakciótagságból ugyanezen a véleményen, vagy hasonló véleményen voltak zárt ajtók közt. Ők is fájlalták azt, csak én voltam a leghangosabb, hogy Abonyi úr nem keresett meg bennünket. Ez a találkozó közvetlenül vasárnap a 8 órai képviselő-testületi ülés előtt, fél 8-kor történhetett meg. Erre mondta persze az egyik frakciótársam, hogy keressem. Én? Miért keressem? Szerintem az egész frakciót kellet volna neki megkeresni.
Ha valakit ilyen súlyos dologgal vádolnak, akkor meg kell tenni a feljelentést, fel kell jelenteni a szolgáltatót, attól függetlenül, hogy egyes ügyvédi vélemény szerint ennek semmilyen eredménye nem lesz. Feljelentést kell tenni és vizsgálatot kérni saját magam ellen. Elég baj, hogy nem lehet Magyarországon semminek sem következménye. Én hiszek abban, hogy mindennek van és lesz következménye. Akár a médiában is. Ha jól emlékszem, egy országos internetes portál hozta először ezt a hírt, hát akkor elképzelhető, hogy lesz következménye.
A pártpolitikát a döntése hogyan érinti, ki kell lépnie a Fideszből, a KDNP-ből, esetleg ki fogják léptetni?
Jelenleg is Fidesz tag vagyok, sőt, a helyi szervezetnek az egyik alelnöke. Majd meghozzák ezzel kapcsolatban a döntést. Én ismerem a párt alapszabályát, elég furcsán értelmezhető. Állok elébe, viszont akkor én is mondhatnám azt, hogy különböző viselkedések, magatartások végett esetleg nem lehetne-e másfajta vizsgálatokat is végezni? Úgy tudom, hogy a pártnak nem ártottam, tettem a dolgomat, teszem a mai napig is, és nem hiszem, hogy a pártokra szégyent hoztam. Ha kell, és ez adatott meg nekem, akkor zárjanak ki. Mindenkinek a lelkiismeretére bízom ezt.
Hogyan tovább? Az eddigi munkáját befolyásolta, hogy Ön mögött volt a Fidesz-KDNP frakció, most viszont kérdés, hogy mennyiben fogják támogatni. Ha esetleg nem, akkor a képviselői terveit hogy tudja megvalósítani?
Jelen pillanatban a Városüzemeltetési és Lakásgazdálkodási Bizottság elnöke vagyok. Az előző ciklusban mindkét bizottságnak tagja voltam – a Lakásbizottságnak elnöke is. Összevonták a bizottságokat, a miénk egy rendkívül nagy bizottság lett, de szakmai értelemben nem hiszem, hogy nagyon bele tudnának kötni a munkába. Mindig is büszke voltam arra, hogy szakmai munka folyik a Lakásbizottságban, illetve most már a Városüzemeltetési és Lakásgazdálkodási Bizottságban, kevés pártpolitikával, vitával. Inkább munkavégzés folyt, és hozzáteszem, hogy ez az egyik ténylegesen szakmai bizottság. Ne vegye szerénytelenségnek, de mint okleveles környezetvédő, rendkívül kötődöm ehhez a bizottsághoz, illetve mint földrajzos és szakmai kollégista, annak idején foglalkoztam városfejlesztéssel, szakkollégiummal, és ilyen értelemben egy szakelnök áll a bizottság élén. Egyik frakciótársam szintén okleveles környezetmérnök, de sok „színes" tagja van, rendkívül jó összetételű a bizottság a többi tagokkal is.
Hogyan sikerül megvalósítani a terveimet?
Reménykedem abban, hogy békével váltunk el, és meg tudják érteni a frakciótársaim a döntésemet, és én, ahogy ezt a sajtónyilatkozatomban is megírtam, mindenfajta tisztességes és városépítő munkában természetesen együtt tudok működni, és el is várom, hogy keressenek. Természetesen, ha a 13 képviselőnek lesz jó ötlete, és hiszek abban, hogy az megfelelő és elfogadható, akkor ki kell mondanom, hogy olyan döntést bármikor tudok támogatni, és tudok hozni, ami a várost szolgálja. Fontosak a pártok, hiszen én is erős lojalitású vagyok a Fideszhez és a KDNP-hez, de ettől a szívemben tudom, hogy hová tartozom. Nem szabad - főleg helyi szinten - csak pártpolitikában gondolkodni. Azt hiszem, hogy ebben a városban rendkívüli módon kell az összefogás. Kellett volna már eddig is. Sajnos van több negatív példa is. Jobboldali negatív példát említek: rokonaim, ismerőseim élnek Esztergomban. Esztergom mindent elmond erről.
A napokban éppen azon gondolkodtam, hogy vannak példaképeim a hegymászásban és a magánéletben is. Eszembe jutott például II. János Pál pápa, aki azt mondta: „Ne féljetek!” Vagy mint földrajzos, figyelemmel kísérem az afrikai eseményeket. Szudán népszavazással döntött arról, hogy külön válik. Egyiptom népe ugye felülkerekedett, és győzött a forradalom. Vagy itt van Líbia kérdése, ha ez így maradna, Líbia már akkor sem lesz a régi. Filozofikus alkat vagyok, és rendkívül érzékeny, aki figyeli a fejleményeket, ezért is elgondolkodtatott ez engem sok mindenben.
Várom a fejleményeket és a tisztességes megkereséseket!

2011. március 2., szerda

Betiltott fellegek

Magyarország egéről kitiltották a felhőket. A Fidesz zenei intendánsa ugyanis a „Felhők jönnek Magyarországra” sor miatt kitiltotta az MR2 lejátszási liatájáról a Pál Utcai Fiúk Balatonszepezd című számát. Merthogy ez a sor pesszimizmust sugall.
Ha eltűnnek a fellegek hazánk egéről, akkor fölöttünk csak a fényes nap fog ragyogni.

Most gondoljunk bele: mi lesz ebben az országban, ha nem mutatkozik egy felhő az égbolton, csak a nap süt éjt nappallá téve. Sosem fog esni az eső. Fölöttünk és előttünk a szikrázó, napfényes jövő, messze mögöttünk a borús pesszimizmus. Mögöttünk?

Kérdezzék csak meg a cenzurak az orvosi ellátásért sorban álló vagy a hónapokon keresztül beutalásra váró betegeket; az államosított, bizonytalan jövő elé néző magánnyugdíjasokat; a megfélemlített médiamunkásokat; az indoklás nélkül elbocsátott állami alkalmazottakat; az önálló alkotási lehetőségtől megfosztott filmeseket. Vajon a fényes jövő napsugara melegíti őket? Aligha! Ők most az egyre sötétedő alagutat látják maguk előtt.

Borús az ég hazánk fölött.




Zágon Ernő, 168 óra 

Töff és Dudu védi az alkotmányt


Nol.hu

Majtényiék és a vírusmarketing: 'Az elv a lényeg, vágod?'


Virtuális tüntetést hirdetett az alkotmány védelmében az Eötvös Károly Intézet. Az 1989-es alapértékeket egy medve és egy nyúl is segíti. Az is kiderült, hogy Dudu virtuális tüntetés szervezésében érdekelt.

Töff, a medve és Dudu, a nyúl tanmeséjével kampányol az 1989-es alkotmány védelmében a Majtényi László-féle Eötvös Károly Intézet. A Facebookon alakult "Nem engedünk a 89-ből" oldalon is közzétett videón Dudu az alkotmány nyugdíjazásáról beszél, holott az alaptörvény "több, mint húsz éve szünet nélkül véd tízmillió embert". Megvédte például a családi pótlékot, megóv attól, hogy a főnököd kikérhesse az egészségügyi adataidat - magyarázza Dudu Töffnek. "Az elv a lényeg, ugye vágod? Nyilván neked sem mindegy, hogy sajtószabadság van-e, vagy hogy leültethetnek-e csak azért, mert nem tetszik a miniszterelnök." Amikor pedig Töff megkérdezi, hogy mégis mit tehetne egy medvebocs, Dudu egy virtuális tüntetést tanácsol a 89-es alkotmány védelmében.

A vírusmarketing akció lényege, hogy a Facebook felületén egy animált térképen demonstrálhatnak a résztvevők a Kossuth tér és az Alkotmány utca sarkán. Kedd délután körülbelül kétszázan "tüntettek", a felhívás szerint azért, mert "az alkotmány túl fontos dolog ahhoz, hogy nyomós okok nélkül lecseréljük".

Az Eötvös Intézet sajtótájékoztatóján ismertettek egy másik - egyébként már futó - akciót is. "Írjuk át együtt a médiatörvényt" címmel. A szintén internetes felületen (a Wikipédia közösségi lexikonhoz hasonló elven működő oldalon) indított akcióval arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy "a nyilvánosságot a legnagyobb titokban szabályozták" a médiatörvénnyel.

A Facebookon közzétett felhívásuk szerint jó hír ugyan, hogy a kormány immár hajlik a módosításra, de az Eötvös Károly Intézet szerint a jogállamiság alapértékeit sértő szabályozást egészében hatályon kívül kellene helyezni, és helyette újat alkotni. Ezért az intézet közös jogszabályalkotásra hívja fel főként a szakmabeli jogászokat és újságírókat, hogy az Országgyűlés munkáját segítve próbálják helyrehozni a bajt. A honlapon - regisztráció után - a jogszabály egyes témáihoz lehet módosításokat javasolni, ezeket Majtényiék moderálják.

Majtényiék azt is bejelentették, hogy március 21-én Két alkotmány címmel konferenciát rendeznek az OSA Archívumban.

- Áprilisban új alkotmánya lesz az országnak, olyan körülmények között, hogy nem tudni, kik és milyen felhatalmazással írják, s hogy mit terveznek az alapvető intézményekkel, a sajtószabadsággal, az Alkotmánybírósággal, vagy magával a köztársasággal. Nem világos, hogy forradalmi, avagy konszolidációs jellegű alkotmányozás zajlik, így az sem, hogy az új alkotmánnyal negyedik köztársaságot hirdetnek-e - mondta a tájékoztatón Majtényi László. Az 1989-es alkotmány sem sziklára épült, "a kitalált fülkeforradalom alkotmánya viszont futóhomokra, és az első szél össze fog dönteni", tette hozzá.

Orbán és a nyárspolgári ízlésdiktatúra

Hírszerző.hu 

"A Fidesz előtt két verzió lebeg. Egyik, a McCarthy-típusú boszorkányüldöző, fundamentalista variáns működésképtelen, s nem is lenne túl közkedvelt. A másik, a De Gaulle-Adenauer-vonal (tudjuk, hogy van, csak ne lássuk, és ne beszéljük róla) a sumák kádári kettős könyvelés országában, az egymástól hermetikusan zárt köz- és magánéleten szocializált népnél akár be is jöhet." - Papp László Tamás



A tekintélyelvű orbáni populizmus házi fundamentalistáira rájár a rúd, fixálódtak a szopóágon. De facto mégsem lesz abortusztilalom, Alföldi Róbertet sem tudták, és (tegnap óta tudjuk, nem is akarják)kirúgatni, a szabad vasárnap parkolóban vesztegel, s - mint aHarrach-interjúból kiderül - a gyermekek után járó bónusz-voksjog is kútba esni látszik. A végül engedélyezett melegfelvonulás betiltása úgy jöhetett a duzzogó ideológiai hűbéresét engesztelni akaró narancsos főkegyúrnak, mint a falat kenyér.
A Fidesz mint párt soha nem exponálta túl magát homofób oldalon, a buzizást lényegében kiszervezték a jobbos sajtó, a polgári körök és a KDNP berkeibe. Ékes Ilona narancsos honanya lényegébenegyedül maradt a tiltási hevületével, még a református lelkész Balog Zoltán is elvetette azt. A hírhedt Szetey-montázs után pedig a Fidesz (és a hozzá közel álló Lánchíd Rádió) azonnal megvált a felelőstől. (Sőt, akkor még a mostani tiltást üdvözlő KDNP iselhatárolódott.) Most pedig Szájer József jelenítette meg a Fidesz toleránsabb arcát. Nem, itt egyelőre ugyanaz a pártsemleges erőszakszervezeti bunkóság játszik, mint a Gyurcsány-kabinet éveiben is vígan zajló diszkórazziáknál.
A Fideszt szívből-igazán nem foglalkoztatja a meleg-ügy. Ahogy a zabigyerek, a házasság valláserkölcsi szakralitásának sérelme, a kurvázás, piálás vagy szerencsejáték sem. Deutsch Tamásnak sportminiszterként semmilyen komoly belpolitikai hátránya nem származott a házasságon kívül született gyerekből, de válásai sem rendítették meg politikai karrierjét. Mi több, intimitásokat felfedő - bigott keresztény oldalon megütközést keltő - Playboy-interjújának egyes részleteit a Fidesz-honlapon is leközölték. Jakab István ugyanígy simán túlélte a válása körül támadt bulvárcirkuszt. Az igazi Fidesz-káder cinikus, hipokrita dzsentri, nem pedig prűd fundamentalista.
Ha mégis odahatottak a tiltás érdekében, ("persze a bíróság dönt, de legalább megpróbáltuk") az a besértődött kistesónak tett gesztus volt a részükről. A Fidesz iszonyúan retteg a népszerűtlen, kockázatos döntések hozatalától, amíg nem muszáj, nem is kezdtek el kormányozni.
Nagy a kísértés, hogy ismét a Lukasenko- vagy Putyin-analógiát szedjük elő. Kicsit még tódítva, karikírozva is, lám már Minszkben is tágabbak a melegek gyülekezési jogai. De most inkább hagyjuk ki a ziccert. Ugyanis Orbán sem Minszkbe vagy a középkori Rómába, esetleg Kálvin Genfjébe vágyik. Hanem az ’50-es és ’60-as évekbe. No, nem a Rákosi- vagy Kádár-rendszerbe. Hanem Adenauer és De Gaulle fénykorába.
Mikor a történelmi fáziskésésben levő honi jobbos narratíva a nyugati demokrácia elfajulásáról (a szexuális szabadosság tobzódását lehetővé tévő anomáliáról) beszél, titkon oda vágyik vissza. Amikor még mindenki tudta, hol a helye. A buzik is, a firkászok is, a szemtelen, hosszú hajú diákok is. Értekeztem már róla, hogy a magyar jobbos lélek komplexusainak ősforrása az 1991 augusztusában született, az akkori kormánypárt frakcióvezetője által jegyzett Kónya-dolgozat. (Magyarország Politikai Évkönyve, 1992. 759-766. o.)
Ez a tanulmány "a parlamentáris demokrácia olyan felfogásán alapul, amelyben a választási felhatalmazás értelmezése a lehető legszélesebb, a hatalom korlátozásának lehetőségei pedig az elkerülhetetlen minimum felén tendálnak. Ez nem áll távol a múlt századi politikai mintáktól és még az ötvenes évek nyugati társadalmaitól sem. Ez a felfogás, a hatalmat korlátozó tényezők széles körű kiépülésével, a tömegkommunikáció szerepének megnövekedésével, a közvélemény befolyásának folyamatossá válásával a hatvanas-hetvenes években ment ki divatból.
Antall nagy példaképei az ötvenes években még valóban sok mindent megtehettek abból, amit a Kónya-dolgozat szerint egy parlamentáris demokráciában a hatalom megtehet. Amikor a változások érlelődtek… akkor keveredett bele (1961-ben) az agg Adenauer, Antall legnagyobb példaképe is egy médiaháborúba, ami aztán pályafutásának egyik nagy kudarca lett." (Révész Sándor: Antall József távolról. 1932-1993. Sík Kiadó, Bp., 1995. 148.o.) Az ’50-es évek NSZK-jában nem volt melegtüntetés, ahogyan a náci múlt személyes vonatkozásairól sem illet nyíltan beszélni. Nem azért, mintha Adenauer úgy üldözte volna a homoszexualitást, mint Hitler, vagy a náci rezsimet akarta volna helyreállítani (amivel a kommunista blokk sajtója vádolta). Nem.
Egyszerűen olyan kor, légkör, véleményklíma uralkodott, amelyben nem volt ildomos beszélni sem az ártalmatlan (ám akkor helytelennek, rendellenesnek tartott) homoszexualitásról, sem az iszonyatos (de a "ne bolygassuk" jegyében zajló hallgatással bagatellizált) náci bűnökről. Torz módon ugyanaz volt a felfogás a kereszténydemokraták (és a papság) körében is létező homoszexualitás, mint az e körökbe ugyancsak befogadott egykori nácik ügyében.
Nincsen azzal semmi baj, ha valaki időnként buzi vagy egykori náci. Csak ne reklámozza, kezelje diszkréten, hallgassunk róla együtt. Mi tisztességes úriemberek vagyunk, akiknek egyikhez sem lehet nyíltan közünk. Ugyanezen hipokrita politikai látszat-mátrixot jelenítette meg De Gaulle 1963-68 között fennállt teljhatalmú "republikánus monarchiája", évtizedes politikai csúcsvezetősége is. Mi vagyunk az évezredes francia államiság, a nemzeti jogfolytonosság, a tiszta grandeur morál reprezentánsai. Nincs közünk sem a Vichy-kollaborációhoz, sem a rendellenes, pornográf disznóságokhoz.
Ám a valóságban ez nem volt igaz. De Gaulle nem volt fasiszta, ahogy - legalábbis náci értelemben - homofób sem. De antifasizmusa dacára sem volt híve a "nemzeti szennyes kiteregetésének". Érájának szexuális álszentsége pedig lehetetlenné tette a nemi élet konformitásának feltörését. Adenauer és De Gaulle híveinek szűkkeblű, önkényes, a maga módján vett antifasizmusában kapóra jött, hogy a náci párton belül is voltak homoszexuálisok, illetve hogy a könnyűvérű, szabados nők közül sokan lettek a náci tisztek szeretői (persze nem világnézeti szimpátia, csupán politikamentes anyagi vagy érzelmi vonzódás okán). Így aztán be lehetett állítani a nácizmust és a szabadosságot egy tőről fakadó perverziónak.
Különösen érdekes De Gaulle, akire "a nemzetnek valamiképpeni élő személyként, organizmusként való felfogása" jellemző. Ez a gondolkodásmód természetszerűen maga után von egy bizonyos elitizmust és pártpolitikai értelemben vett "politikaellenességet" is: "a túlzásba vitt demokrácia, de különösen annak parlamentáris, pártokráciába torkolló formája a nemzet megosztásához vezet, ezért elítélendő".
Mintha Orbánról írnák, pedig egy De Gaulle-tanulmányból idéztem. Ő Orbán igazi példaképe. De Gaulle, aki 1962-ben alkotmánysértő módon íratott ki népszavazást az alaptörvényről. Ugyanis "az alkotmány 89. cikkelye világosan kimondta, hogy az alkotmányt csak a parlament előzetes egyetértésével lehet módosítani… az ország alkotmányos szakértőinek többsége, s ráadásul nagyon sok hűséges gaulle-ista is alkotmányellenesnek minősítette ezt a döntést." (Andrew Shennan: De Gaulle. Akadémiai Kiadó, Bp., 1997. 132.o.)
De Gaulle Franciaországában "az RTF (Radiodiffusion et Television Francaise, Francia Rádió és Televízió) közvetítéseit a hivatalos álláspont határozta meg… A legfontosabb esemény azonban a félévente televízióra vett sajtókonferencia… amelyen a sajtó szerepe finoman szólva elhanyagolható volt… több napra megváltoztatta napirendjét is, hogy megírhassa és betanulhassa az előre betervezett kérdésekre adott hosszadalmas 'válaszait'… az autokratikus elnököt, aki az államilag ellenőrzött rádiót és televíziót a kormány segédeszközének tekintette, aki úgy érezte, hogy jogában áll tetszése szerint interpretálni az alkotmányát, és rendszeresen megkerülni parlamentjét vagy saját minisztereit, állandóan az a veszély fenyegette, hogy átlép egy bizonyos határt… autokráciája nemcsak a liberális és demokratikus értékeket fenyegette, de a kormányzás hatékonyságát is." (Uo. 134., 160-162 o.)
Továbbá "a függetlenségre való makacs törekvésnek és az amerikai hegemónia elleni harcnak gazdasági ára volt. Az amerikai beruházások visszaszorítására tett kísérletek miatt például 1963 és 1966 között a tőke Franciaországból átszivárgott európai partnereihez és riválisaihoz". (149.o.) "Négyszemközt De Gaulle maga is nyíltan kimondta, hogy politikai rendszere az egyeduralom egyik formájára emlékeztet… hangot adott azon reményeinek, a fia lép majd a helyére… szilárdan hitt benne, hogy politikája inkább egyéni akaratot tükröz, mint ideológiát vagy egy politikai alku következményét." (156.o.) "Az elnöki hatalom lényege a megjósolhatatlansága volt: a Tábornok bármikor és bármibe beleavatkozhatott." (158.o.)
Az egyik tényező, ami De Gaulle (és Adenauer örököseinek) rendszerét elsöpörte, ’68 szexuális forradalma volt. Előtte a politikusi közbeszéd nem (vagy csak szűk, szabályozott módon) szólhatott tabumentesen a magánélet intimitásairól, a szexualitásról (azon belül különösen a homoszexualitásról). A II. világháború után felnőtt generáció viszont párhuzamosan üzent hadat a nyárspolgári gátlásoknak és az apák meggyónatlan náci, kollaboráns bűneinek. ’68 szélsőbalos politikai üzenete, Mao és Guevera bálványozása méltán került a történelem szemétdombjára, de társadalmi-múltfeltáró szándéka maradandónak bizonyult.
De Gaulle rendszere azért bukott el, mert ezekkel a szabad szájú fiatalokkal szemben kommunikációképtelen volt. (Ahogy a magyar pártrendszer sem tudott mit kezdeni a feljövő Jobbikkal.) A homoszexualitással kapcsolatos felfogása is csak addig volt működőképes, amíg a meleg közösség is hajlandó volt belemenni a konszenzuális képmutatásba, hogy "ne mutogassa, ne hirdesse", rejtse el, mint egy szégyenletes betegséget. A ’60-as évek végével ennek befellegzett. Az 1969. július 28-án a New York-i Greenwitch Village-ben található Stonewall Inn előtt kitört zavargást tekintik a melegek bostoni teadélutánjának, de valójában az első "meleglázadások" ’68-ban törtek ki Párizsban (és Amszterdamban). ’68 egyszerre volt a hetero- és homoszexualitás forradalma. Aztán megtörtént az elképzelhetetlen: a vallásos Jimmy Carter nyilatkozott a Playboynak. Persze utána a jobboldal fundamentalistái megvívták a szexuális ellenforradalmukat. Felemás eredménnyel.
Itt-ott Európában, illetve főként a puritán hagyományú tengerentúlon sikerült a pragmatikus, hipokrita jobbos mérsékelteket "igazhitűekkel" felváltani. De a forradalom vívmányait nem sikerült eltörölni, a vallási alapú prüdéria bumeránghatása pedig visszaütött a jobboldalra. A szexuális (főleg a homoszexuális) botrányok, lelepleződések épp a "szenteltvizet prédikáló" embereket hozták kompromittáló szituációkba. Így manapság a tipikus republikánust is gyakran jellemzi az álszent sunnyogás. A fundamentalisták örök végzete, hogy a homoszexualitás nem világnézet függvénye. Így (mivel a konzervatív táborban is szép számmal akadnak melegek), ha szorítani kezdem a valláserkölcsi prést, az enyéim is lebuknak.
A Fidesz előtt két verzió lebeg. Egyik, a McCarthy-típusú boszorkányüldöző, fundamentalista variáns működésképtelen, s nem is lenne túl közkedvelt. A másik, a De Gaulle-Adenauer-vonal (tudjuk, hogy van, csak ne lássuk, és ne beszéljük róla) a sumák kádári kettős könyvelés országában, az egymástól hermetikusan zárt köz- és magánéleten szocializált népnél akár be is jöhet.
Ehhez kell a centralizált nyilvánosságszabályozás, akár bulvár-szájkosár, mellyel betömhető a vehemens kistesó pofája, illetve gátolható, hogy bármelyik narancsos közember úgy járjon, mint Silvio Berlusconi. Ha Orbán egyrészt kriminalizálja a Gárdát (valamint a Gárda-mellényt), másrészt az "ultraliberális szabadosságot", a melegtüntetést (kétfrontos harcot vívva, mint a szélsőjobboldali OAS és a "mocskos szájú sorbonne-i taknyosok" ellen küzdő De Gaulle) azzal egyszersmind pozícionálja a centrális erőteret. Lásd még: a nyilasok és liberális nemzetgyalázók ellen ringbe szálló Horthy. Kérdés, engedjük-e a nyárspolgárság paternalista ízlésdiktatúráját?