Graffiti: művészet vs. rongálás?

Mintegy húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elkezdjünk beszélni a graffiti jelenségről. Hogy milyen eredménnyel, az még kérdéses, de legalább már beszélünk róla, tudva: a graffiti csak úgy nem tűnik el és minket sem fog kevésbé zavarni.

 

A graffiti egyidős a történelemmel, de erről a szóról a legkevesebbeknek jutnak eszébe az őskori barlangrajzok, vagy az ókori kultúra. Sokkal inkább a köz- és magánépületeket mind jobban elborító mai ún. tag-ek képe merül fel. Azok a kalligrafikus aláírások, amik a belvárosi házfalakat, lépcsőházakat, liftek-, telefonfülkék falát és padokat borítják el milliószám. A jellemzően filctollal készült tag általában a firkász neve, a csapat neve vagy csak egy sima üzenet, ami nem graffiti, és szintén nem egybemosható minőségű a street art-tal sem, bár ez aligha vígasztalja azokat, akik nap mint nap szembesülnek a jelenséggel, nevezzék bárhogy is.

Hazánkban igazán 1992-'93 környékén terjedtek el a falfirkák, honnan máshonnan indíttatva, mint a graffiti bölcsőjeként számon tartott New Yorkból, ahol a 80-as évek elejére a metrót - a szigorodó ellenőrzések dacára - szétírtak a fújók. A tengerentúlról elindult óriási divathullám eleinte az "itt jártam" típusú tagek-kel tette le kézjegyét Magyarországon, később megjelentek a konkrét üzenetet nem tartalmazó "festmények", a graffitik, majd 2000-ben a street art is megérkezett hozzánk. Utóbbi, művészi szintű alkotások, falfestmények galériába hívásával azóta sokan megpróbálkoztak, de az utcai alkotóknak az illegalitás varázsa erősebb. Jóllehet a szakemberek szerint jelentősen csökkentené a köz- és magánvagyonok ilyen jellegű megrongálását, ha legális falakat jelölnének ki, de ebből (egyelőre) kevés van; a fővárosban csak a Filatorigáton. Viszont több fórumon igyekeznek fellépni a falfirkálók ellen, úgy, hogy nem tiltják, hanem bizonyos keretek között végezve legalizálják azt.

A világon egyedülálló javaslattal állt elő a MÁV 2003-ban: "megnemtámadási nyilatkozatot" tettek a vasúttársaság és az aláíró graffitisek. Az alku lényege: megkímélik az értékes vasúti kocsikat a graffitisek, cserébe a MÁV tűzfalakat, illetve kerékpár- és poggyászszállító kocsikat ajánlott fel szabadon festhető felületként. Az akció több-kevesebb sikere után az ország több városában is indultak legalizálási kísérletek, így próbálva korlátok közé szorítani a falfirkálást. Hogy csak néhányat említsünk: Győrben Országos Falfestmény és Graffiti Fesztivált rendeztek két alkalommal, de egy budapesti bevásárló centrumban is rendeztek már pénzdíjas versenyt graffitisek számára. Debrecenben az egyik tíz emeletes ház liftjeit megrendelésre fújták össze, abban bízva, hogy az ízléses festés nem csak, hogy eltűnteti a régi firkákat, de nem kerülnek rá újabb rajzok, mert az tetszik a fiataloknak.

Pécsett nemrégiben egy aluljárót ajánlottak fel az üzemeltetők befestésre, belátva: az ízlésesen kipingált aluljáró szebb, mint a mocskos. Miskolcon az elsők között jelöltek ki legális falat, ahol mindenki tetszés szerint rajzolhat, míg Egervölgyben minden házat graffiti díszít, aminek létrejöttét egy osztrák férfi szponzorálta. De mindez ne tévesszen meg minket: az illegális falfirkálás továbbra is büntetendő cselekmény. Érdekes, de ezt a fiatalok többsége nem tudja. A B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság az országban egyedülálló lépésre szánta rá magát: könyvet jelentetett meg a témáról. A napokban bemutatott kiadványról Dudás Péter alezredes, a borsodi főkapitányság bűnmegelőzési osztályvezetője elmondta: alapvetően az iskoláknak nyújt segítséget és ajánlásokat a könyv, mert a megelőzésnek ez a legfontosabb helyszíne. A kiadvány arra is rávilágít: a fiatalkorúakban tudatosítani kell - amivel egyébként a szülő sincs sokszor tisztában -, hogy a falfirkálásból büntetendő cselekmény lehet.

Az osztályvezető beszámolójában kiemelte: sokszor a rendőrségen a meghallgatások, kihallgatások alkalmával döbbennek rá a diákok, hogy mit követtek el, és az milyen következményekkel járhat. Elmondta: a Miskolc Városi Bíróságon 2004-2007 között 229 esetben indult büntetőeljárás rongálás vétsége miatt, és ebből 6 esetben graffiti-rajzokkal kapcsolatban. Ez a szám persze nem azt jelenti, hogy csupán ennyi eset történt, sokkal inkább azt, hogy a rejtőzködve festő fiatalokat nehéz tetten érni. Ezzel a jelenséggel azonban sokkal komolyabban és szervezettebben kell foglalkozni, hiszen valószínűtlen, hogy a falfirkálók egyik napról a másikra felhagynának szenvedélyükkel, és annak is kicsi az esélye, hogy ez a tevékenység ugyanilyen hirtelen kevesebbeket zavar majd. Ezért rendezték meg a napokban Graffiti-falfirka konferenciát Budapesten, a főpolgármesteri hivatalban. Ahol, bár számos vetületét körüljárták a témának, kevés új gondolattal gyarapították az eddig ismerteket (hozzátéve, ez nem is lenne könnyű, mivel sokan sokfelől megközelítették már a témát).

Megtudhattuk viszont, főkapitányi elfogadás előtt áll a Falfirkák elleni komplex cselekvési program. E szerint megoldás: a jogorvoslati eljárások és a rendőrségi beavatkozások mellett, szükséges legális falak kijelölése, lakossági tájékoztató kiadványok készítése, iskolai programok, illetve több graffiti verseny megrendezése.