Félegyházi esetek - jegyzet

Oltyán József  Hírös.index 

 

Építőnek egyáltalán nem nevezhető internetes fórumok, iskolai gyerekverés, személyeskedéssel tarkított önpusztítónak tűnő városvezetés, beláthatatlan kimenetelű milliárdos városi adósságspirál és a legújabban "karate kid"-ről szóló kör sms-ek, + egy a polgármester által karácsonykor megtámadott félegyházi orvos nyilatkozata. Ezek jellemzik ma a kiskunfélegyházi közéletet. 

 

Kérdés, hogy meddig?

 

A kiskunfélegyházi közélet az elmúlt tíz évben mondhatni sosem volt felhőtlen. A problémák mélysége szinte feltárhatatlan, a városvezetés megoldó képessége pedig gyakorlatilag nulla – összegezhető Kiskunfélegyháza utóbbi tíz évének mérlege.

A legnagyobb baj a kultúra és az összefogás hiánya

A kultúra az nem csak egy kép, vagy szép vers, hanem minden, az életünk és környezetünk reggeltől estig. Ha eldobunk egy zsebkendőt az utcán, vagy letorkolunk egy női sofőrt a pirosnál, vagy gorombák vagyunk a közértben, de az is a kultúránk szintjét mutatja, hogy mennyire vagyunk álszentek egy polgári bálon, vagy ép farkasok egy önkormányzati ülésen. Mind-mind egy egészet alkot. Ráadásul életünk minden pillanata jellemző ránk, az is, sőt talán leginkább az, amire azt mondjuk, hogy nem jellemző ránk. Így könnyen megállapíthatjuk magunkról, hogy bunkók vagyunk, vagy elfogadhatóak.
Kiskunfélegyházán manapság mintha elfelejtenék az emberek palástolni, hogy nem a zűrös középkorban, hanem az új évezredben élünk. Az új évezredben, amiben nem illő az iskola igazgatójának az iskolaudvaron verni a gyereket, akármilyen szemtelen is az kölök, nem illik törvénytelenségre ösztönözni másokat, a képviselőknek nem illik a városuk ellen tenni azért, hogy hatalmat szerezzenek és végül, ha mégis mindezt megteszik, akkor illik egy célnak alárendelni mindezt, ami mondjuk megélhetést, vagy biztonságot jelent egy kisváros számára.

Kiskunfélegyházán mindenből csak a rossz jut. A közönséges cselekedetek tömkelege mellett a város túlélési esélyére ma egy lyukas kétfillérest sem tenne senki racionális számítások után. Még a városi legendák sem hősökről, vagy dicső esetekről szólnak, hanem szájról-szájra terjedő, de egyébként eltitkolt pedofíliáról, cégekről, akik vezetői kijelentik, hogy nem fizetnek adót és munkabért, önkormányzati hűbériségről, és talán a lejtő alja, hogy a feszültség már a polgármester családját sem kímélte. Az asszonyka talán nem volt felkészülve, hogy a férje a politikai szerepének növekedésével egyre inkább a közbeszéd kellős közepében lesz, ami az örömök mellett egy szegény városban főleg bosszúsággal jár leginkább. Elhagyta a polgármestert a felesége.

Szomorú, ha egy család szétszakad, de az új évezred első évtizede után nem mondható, hogy teljesen egyedi, mondhatni bárkivel megesik. Az viszont már ritkább, hogy a volt férj az új szerelem alanyát megtámadja, majd ahelyett, hogy kitisztult aggyal önfeljelentést tenne, nem tesz semmit. Ezt egy átlag ember megúszhatja, egy polgármester semmiképpen. Ez még a kiskunfélegyházi szétzilált közerkölcsfelfogásba sem férhet bele. Talán ezt elfogadja a polgármester is, hiszen már a feleségének az új párja, a megtámadott köztiszteletben álló orvos is lenyilatkozta, hogy megtámadta a polgármester.

A jelek szerint Kapus Krisztiánnak most nem politikai karrierre, hanem egy kis pihenésre van szüksége. Hiszen a háttérben, bár átmenetileg, de az év végén elérte valahogyan, hogy a város egy utolsó injekciót kapjon egy banktól, amivel a vég el lett odázva a városban. Persze nem kétséges, hogy ahhoz a munkához, ami az elvándorlás megállításához, a városra jellemző évtizedes álságosság felszámolásához és a többi probléma ledolgozásához szükséges óriási energiára lesz szüksége. Ebbe a tízezrek életét meghatározó munkába ilyen körülménynek között, belefognia is kár.

Annak pedig ebben a helyzetben különösebb relevanciája nincs, hogy most ő tett feljelentést rágalmazó kör sms- miatt, mert ha létrejött a verekedés a helyi pékségben a sorban nem állás miatt ha nem, a probléma a karácsonyi csoda elmaradása.