Orbán-értékelés: Autokrata vagy csak határozott?

Stop.hu

Magyarországon Orbán Viktor vezette be az évértékelés hagyományát 1999-ben, abban pedig kifejezetten egyedülálló, hogy ellenzéki vezetőként is rendre minősítette az ország aktuális állapotát. Idén előbb hétfőn a Millenárison, egy hét múlva a pedig a parlamentben értékel a miniszterelnök. A STOP most a kormányfőt értékeltette.

Az évértékelést amerikai mintára honosította meg Orbán első miniszterelnökségének kezdetén. Ezúttal tizenharmadszor vet számot az ország helyzetével Magyarország megújul címmel a Millenárison, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére. Idén kétszer is értékel: egy hét múlva, a parlament tavaszi ülésszakát is a kormányfő beszéde nyitja. Mint Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója emlékeztet: 2002 elején már értékelt duplán Orbán Viktor.

Az elemző nem tud arról, hogy Európában akad-e még egy ország, ahol a parlamenti ülésnaptól függetlenül külön is értékelné az előző évet a hivatalban lévő miniszterelnök. Az persze másutt is előfordul, hogy kormányfők parlamenten kívüli fórumokon is értékelik az aktuális politikai-gazdasági helyzetet, csak azt nem nevezik ország- vagy évértékelőnek.

Nagy Attila Tibor szerint mindkét Orbán-beszéd a szélesebb nyilvánosságnak szól, még ha más is lesz a közönsége a két fórumnak. A Millenárison inkább a saját hívei előtt szónokol, míg az Országházban az ellenzéki pártok frakcióvezetőinek lehetőségük lesz az orbáni gondolatok kritizálására. A kormányfő egyébként az elmúlt tizenkét évben aránylag kevésszer hagyta magát olyan helyzetbe kerülni, hogy tromfolják a mondandóját, ezért is volt kiemelten fontos EU-elnökként jegyzett strasbourgi szereplése január 19-én az Európai Parlament előtt.

"Orbán ottani beszédének főleg az utolsó szakasza, amikor reagált a - főleg a médiatörvényt ért - kritikákra, erősen konfrontatívra sikeredett, ami szokatlan egy soros elnöktől" - mondja az elemző. Egy EU-elnöknek nem a támadás a legfőbb eszköze, hanem a különféle uniós érdekek összeegyeztetése. Ugyanakkor a "visszatámadás" annyiból logikus volt a miniszterelnök részéről, hogy kormányának politikáját erős bírálat érte, amit nem hagyhatott szó nélkül, meg kellett védenie kabinetjének a politikáját, így a médiatörvényt is. 

A kutató felhívja a figyelmet, hogy Orbánt nem csupán a sajtószabályozás miatt kritizálták Strasbourgban, hanem hogy soros EU-elnökként miért nem állt ki a tunéziai forradalmárok mellett. Ez felveti azt a kérdést: Orbán Viktor és kormánya kellően nyitott-e a külpolitikai folyamatokra? Nagy Attila Tibor úgy látja, az egyiptomi felkelés napjaiban eltűnt a magyar diplomácia. A magyar kormánytól mindössze egy néhány soros semmitmondó külügyminiszteri közleményre futotta az észak-afrikai és közel-keleti események kapcsán, ugyanakkor kétségtelen, hogy e világpolitikai jelentőségű esemény kapcsán nem Magyarország a meghatározó tényező.

Az elemző úgy véli, Orbán Viktor határozott, karizmatikus szereplései elsősorban a hazai közvélemény megítélése szempontjából fontosak, míg a diplomáciai háttérjátszmákban kevésbé van jelentőségük. A közvélemény-kutatások azt mutatják, Orbán idehaza változatlanul meggyőzően kommunikál, de ez a nagyhatalmak szempontjából kevéssé érdekes. Ugyanakkor a magyar miniszterelnök már nehezen tudja lemosni magáról a külföldi politikusok és véleményformálók egy része által ráaggatott "diktátorhajlamú", "autokrata típusú" kitételeket. "Ilyeneket már mondtak rá első miniszterelnöksége idején is, csak most a kétharmados kormánytöbbség és az EU-elnökség miatt erősebbek ezek a hangok" - mutat rá az elemző.

Nagy Attila Tibor is úgy érzi: ideje lenne végre az erőpolitizálás helyett valamiféle konszolidáltabb vezetési stílusra váltania a Fidesznek és vezetőinek. Most, hogy már a legtöbb független intézmény élén a Fidesz és a kormány emberei állnak, hogy az önkormányzatokban is óriási a kormánypártok többsége, ideje volna társadalom-átalakító reformpolitizálásba kezdeni. A közvélemény többsége számára eddig imponáló volt a határozott orbáni politika, ugyanakkor egyre erősebb lehet majd az igény egy konszolidáltabb stílusra és az életviszonyok javítására, ennek fényében egy agresszívabb politizálási stílus visszaüthet a Fideszre.